Van egy elméletem a DÖNTÉS-ről és érdekel a véleményed.
Sokszor jut az ember eszébe – főleg azért, mert az Ego szereti felhívni a figyelmet rá –, hogy a múltban milyen „rossz döntéseket hoztunk”.
A gondolatmenetem bemutatásához a legjobb, ha rögtön felteszek egy kérdést.
Ha a jelen Életedben lenne egy kérdés, amiben döntést kellene hoznod, hogyan tennéd meg?
– Hagyok egy gondolatnyi szünetet, hogy átgondold. –
Szóval,
Ha én ezt a kérdést magamnak szeretném megválaszolni, a következő jut eszembe:
1. Mi történt, mi vezetett ide?
2. Milyen A és B, esetleg C lehetőségem van?
3. Ezek milyen következményekkel járnak számomra? … és milyenekkel a környezetem számára? (ideális ebben a sorrendben gondolkozom és nem fordítva)
4. Esetleg eszembe jut, hogy egy olyan személy (aki hiteles nekem!) hogyan viselkedne, ha a helyemben lenne.
Ezeket a gondolatokat összegyúrva hoznám meg a végső döntést: A-t vagy B-t esetleg C-t választom.
Vagyis melyik a legjobb, amit ebből itt és most kihozhatok.
Azt hiszem ez eddig mindenki számára érthető és átérezhető folyamat.
Na már most, az elméletem a következő: Nem hozhattunk rossz döntést a múltban sem.
A fentiek okán ugyanis azt gondolom, hogy:
1. Akkor és ott azokat az okokat vizsgáltuk meg, amiket akkor és ott ismertünk.
2. Csak azok közül a lehetőségek közül választottunk, amiket akkor és ott ismertünk.
3. Csak azokkal a körülményekkel és következményekkel tudtunk „számolni”, amiket akkor és ott ismertünk.
4. Csak arra a tudásra – vagy mintára – támaszkodhattunk, amit akkor és ott ismertünk.
Következésképpen a múltban is igyekeztünk mindent megtenni, hogy az akkori tudásunknak a lemegfelelőbben cselekedjük. Így dönteni is csak a legjobban tudtunk.
Így bár mindenki átéli a választásának a „rossz oldalát”, esetleg bűntudatot, mégis szeretném, ha enyhítené a lelkét az a tudat, hogy a képességeihez és az AKKORI személyiségéhez képest a Tőle legtöbbet telhetőt tette meg.
TN.